Az ember szellemi felépítése Az antropozófia behatóan foglalkozik a mai ember kialakulásának a messze múltba visszanyúló fejlõdési folyamatával. A mai tudomány a földi teremtményeket négy csoportra osztja: ásvány növény állat ember Ugyanígy osztályoz az antropozófia is.   Az ásványvilág csak fizikai testbõl áll, tehát egyetlen léttagozatú. a fizikai test   A fizikai test szaporodás útján jön létre, kifejlett alakját pedig növekedéssel éri el. Mindazt ami él, a szaporodás és a növekedés különbözteti meg az élettelen ásványtól. Élõ csak élõbõl keletkezhet. Az élet folyamata összekapcsolja az utódot az elõddel. Azok az erõk, amelyek ásványt hoznak létre, magukra az ásványt összetevõ anyagokra irányulnak. A növényt felépítõ erõket viszont az anya- és apanövényben kell keresnünk. A növény alakja változatlanul származik át az elõdrõl az utódra. Az élõlényeknek belsõ, veleszületett adottságai vannak. Az élõlények alakját az átöröklés viszi tovább. Hogy egy élõlény milyenné fejlõdik, az attól függ, hogy milyen apa- és anyalénytõl származik, más szóval, hogy milyen fajhoz tartozik. Míg a testét alkotó anyagok folytonosan cserélõdnek, faji jellege megmarad egész életén át, és az utódai öröklik. A faj határozza meg tehát a testet alkotó anyagok elrendezését. A fajnak ezt az elrendezõ erejét életerõnek nevezzük. Ahogyan a kristályban az ásványi erõk jutnak kifejezésre, úgy a növény- és állatvilág fajaiban vagy formáiban a formáló életerõk fejezõdnek ki. Fizikai alakján kívül minden növénynek és állatnak élettel átitatott szellemi "alakja" is van. Ezt a szellemi alakot nevezzük élettestnek, vagy étertestnek. Amikor a fizikai testbe behatol ez a hozzá legközelebb álló félanyagi-félszellemi szubsztancia, az étertest és az anyagszemcséket rendezni kezdi, ezzel két-léttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.) az étertest   Mikor pedig az étertesten kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia, az asztráltest is beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy és ösztönélete van és fejlett belsõ szervei. az étertest és az asztráltest   Végül, mikor az említett három léttagozathoz a negyedik, az Én (a szellem) járul, akkor jön létre az ember, aki külsõleg, testileg a legfejlettebb emlõs állatokra hasonlít, belsõleg azonban már nemcsak primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes és akaratát szisztematikus cselekvésbe is átvinni. a fizikai test, az étertest, az asztráltest és az Én   A teljes ember tehát négy részre tagozódik: fizikai test étertest asztráltest Én   A hármas tagolás antropozófikus értelmezése A materialista tudomány az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a Kr. u. 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minõsíti ("az ember testbõl és lélekbõl áll"). Az okkultizmus Kr. u. 869 elõtti idõkben és az 1500-as évektõl kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem. Test alatt a fizikai testet érti, szellem alatt az örök "Isteni szikrát", az Én-t. Lélek alatt az asztrál és az éter egymásra hatásából keletkezõ emberi megnyilvánulásokat értjük.   Elalváskor az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testbõl a szellemi világba, s csak felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem emlékszik arra, hogy Én-je és aztrálja alvás közben mit tett. Ha az Én és az asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenõkkel jár, létrejönnek az álomképek. Az embernek tehát háromféle tudatállapota van: éber nappali tudat álomtudat mélyalvási tudat Utóbbi gyakorlatilag majdnem a tudattalansággal egyenértékû. Ha az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll a halál, s ezzel a fizikai test holttestté válik és feloszlik.